3. Telepítés és kezdeti lépések

Elérkeztünk a projekt legizgalmasabb – és a kezdők számára sokszor a legfélelmetesebb – szakaszához: a gyakorlati megvalósításhoz. Teljesen természetes, ha van benned egy kis drukk. Egy új operációs rendszer telepítése olyan, mintha átbútoroznál egy másik lakásba; az ember tart tőle, hogy a költözés során valami összetörik, elvész, vagy egyszerűen nem fog passzolni a kulcs az új zárba.

Van egy jó hírem: az az időszak, amikor a Linux telepítéséhez parancssorokat kellett memorizálni, és a merevlemezek cilindereivel meg szektoraival kellett sakkozni, már rég a múlté. Egy modern Linux rendszer telepítőfelülete ma már tisztább, logikusabb és sokszor gyorsabb is, mint a Windowsé.

De ahhoz, hogy a folyamat végén elégedetten dőlhess hátra, nem ugorhatunk fejest a mélyvízbe terv nélkül.

A zökkenőmentes telepítés titka

A Linux-telepítések során felmerülő problémák 99%-a nem magában a telepítőprogramban gyökerezik, hanem még azelőtt történik, hogy a rendszer egyáltalán elindulna. Ha a házi feladatot elvégezzük az indítás előtt, maga a telepítés már csak néhány kattintás lesz.

A legfontosabb kérdés: Hová telepítünk, és mi lesz a Windowssal?

Mielőtt egyetlen fájlt is letöltenél, rendelkezned kell egy Linux telepítésére szánt SSD-meghajtóval. Ezen a téren alapvetően két úton indulhatsz el, de az egyik sokkal több buktatót rejt, mint a másik:

• A meglévő Windowsos drive felosztása: Technikailag megoldható, hogy a jelenlegi Windows-meghajtódból lecsípsz egy darabot, és arra teszed fel a Linuxot.
• Egy teljesen különálló, második SSD: Kezdőként ez az abszolút ajánlott és biztonságos út. Egy olcsóbb, dedikált NVMe vagy SATA SSD beszerzése megkímél a későbbi ősz hajszálaktól.

¶ Szigorú figyelmeztetés a dual doot kapcsán (két rendszer egymás mellett):

Régebben bevett szokás volt a Windows és a Linux egy gépen való futtatása (dual boot). Mára azonban a helyzet drasztikusan megváltozott. A modern hardverek, az UEFI firmware-ek és a szigorú Secure Boot (biztonságos rendszerindítási) protokollok miatt a dual boot sokkal nehezebb, mint régen, és bizonyos hardverkombinációkon vagy Linux disztrókkal akár teljesen lehetetlenné is válhat.

A Windows agresszív frissítési mechanizmusa hajlamos szó nélkül felülírni vagy blokkolni a Linux rendszerindítóját (GRUB), aminek az a vége, hogy nem tudsz belépni a Linuxba. Ha teheted, telepítsd a Linuxot egy teljesen különálló fizikai meghajtóra, a Windowsos drive-ot pedig fizikailag vagy a BIOS-ban válaszd le a telepítés idejére!

A legtisztább telepítési módszer, amikor van egy friss, új PC, laptop, amin még nincs operációs rendszer, és arra telepíted a Linuxot. Ha ez a szándékod, akkor nem kell kifizetni az előre telepített Windowst, hiszen úgyis letörlöd. Sőt, az egész telepítési folyamatot is megúszhatod, ha előre telepített Linuxszal vásárolsz gépet. Például a System76 árul asztali PC-ket és laptopokat olyan előre telepített Linuxszal, amire saját disztrót készítettek Pop!_OS néven. De Linux rengeteg ízben kapható, és hogy neked mennyire válik be pont az a fajta Linux, amivel kapod a gépet, az a szerencsén és az ízléseden is múlik.

A legbiztosabb választás, ha operációs rendszer nélkül vásárolsz gépet, és arra telepíted azt a Linuxot, amiről már sokat olvastál korábban, vagy valahol már láttad működni.

Amire ebben a részben felkészítjük a gépedet:

• A tökéletes alapanyag (ISO): Megnézzük, honnan szerezheted be a kiválasztott disztribúciók hivatalos verzióit, és miért kritikus fontosságú a biztonsági ellenőrzésük (Checksum), mielőtt munkára fognánk őket.
• A digitális svájci bicska (USB boot): Megismerkedünk a hagyományos Rufus programmal, és a zseniális, modern Ventoy-jal, ami alapjaiban változtatja meg azt, amit eddig a bootolható pendrive-okról gondoltál.
• Az alaplap megszelídítése (BIOS/UEFI): Belesünk a számítógéped motorházteteje alá. Megtanuljuk, hogyan kell beállítani a Secure Boot, a Fast Boot és a SATA módokat úgy, hogy a hardvered és az új rendszered az első pillanattól kezdve tökéletes harmóniában működjön együtt.

Mielőtt továbblépnél, keress elő egy legalább 8 vagy 16 GB-os pendrive-ot (amelyen nincs semmi fontos adat, mert le fogjuk törölni), ami lehetőleg USB 3.0 sebességű, gondoskodj a jelenlegi rendszereden lévő fontos fájljaid biztonsági mentéséről, és vágjunk bele!